Az arc nem a tiéd,
Csak hordod valakiét.
A szemed fénye
Lopott fényszilánk.
Arcunkon az idő
Saját képét hívja elő
És az angyalok
végül nem ismernek ránk.
Hol van a régi
Arcod, az égi?
Megvan-e benned,
Hogy ragyogni engedd
Rég elveszett,
egykor tündöklően szép sugarát?
A ház nem a tiéd,
Csak őrzöd valakiét
A végtelenből
Így lesz zárt világ.
Ha benn is lemegy a Nap,
Helyén kihalt holdarc marad
És ünnepel a porból lett világ.
Лицо не твое,
Просто носите кого-то.
Свет ваших глаз
Украденная лампочка.
Наше лицо - это время
Называет ее собственную картину
И ангелы
Наконец они не знают нас.
Где старый
Ваше лицо, Небеса?
У тебя есть это,
Сиять, чтобы позволить
Давно потерян,
Однажды на сказке?
Дом не твой,
Просто охранять кого-то
От бесконечности
Так что будет закрытый мир.
Если солнце садится там,
В месте вымершей лунной
И празднование мира от пыли.