ДАКРАНІСЯ ДА КВЕТКІ СВАЙГО СУМЛЕННЯ
Калі ты гэта зберажэш сэрцам і палюбіш у думках,
Тады і наяве зберажэш цяплом сваёй любові.
Неба, якое прыгожае неба…
Яно зразумелае, быццам, і самае лепшае.
Свет жывёл, свет раслін.
Незлічоных гадзін прыгажосці і радасці,
Непаўторных імгненняў, такіх шчырых, выразных, звычайных…
Камень ля дарогі, празрыстую ваду,
Космас халодны і чорны,
Невымерны Сусвет патаемны, бязмежны…
Зберажы, зберажы.
І Сонца, наша з табою роднае Сонца!
DAKRANYA YES KVETOKI PILOT DOG
Kali you geta zberezhesh sertsam i palyubіsh u dumok,
Tady and in reality, zaberazhash chain with a pile of love.
Heaven, a leaping sky ...
It’s prudent, Bytsam, and I’m completely nonsense.
The light was on, the light was on.
Nezadchonykh gadzіn jumpers and radaststsі,
Non-expressive, so-called, expressive, extraordinary ...
Stone la darogі, beautiful wadu,
Cosmas are negligent and black,
The out-of-place Susvet are pestilential, non-contiguous ...
Zaberazh, zaberazh.
І Sonza, our dear family, Sonza!